A szimbólumoktól a történetekig: A határőrizeti szolgálat gazdag kultúrája
A „Szervezeti kultúra – Villanások a határőrizeti szervezetek életéből” című tudományos konferencia rövid összefoglalója
| 2024. május 27.
2024. április 29-én rendezték meg a II. Határőrizeti történeti-tudományos konferenciát „Szervezeti kultúra – Villanások a határőrizeti szervek életéből” címmel a budapesti Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. Az idei konferencia közel 70 résztvevőt vonzott, ami tükrözi a téma iránti jelentős érdeklődést. A szervezők és a résztvevők között egyaránt képviseltették magukat az NKE-CESCI Határmenti Együttműködések Kutatóműhely tagjai.
A sokszínű hallgatóságot aktív és leszerelt (ma már többségében nyugdíjas) határőrök, egyetemi vezetők, oktatók, végzős hallgatók, határrendészeti hivatásos tagok, valamint különböző határőr egyesületek és szervezetek képviselői tették ki. Jelen voltak olyan prominens személyek is, mint a Határvadász Ezred parancsnok-helyettese és az Országgyűlési Őrség parancsnoka, kiemelve a konferencia fontosságát.
A rendezvény előadásai a határőrség szervezeti kultúrájának gazdag, több nézőpontból való feltárását tették lehetővé. Dr. Varga János előadása a határőr kultúra jelentőségét és fejlődését már a 10. századtól górcső alá vette, hangsúlyozva mély társadalmi gyökereit, valamint a szervezeti értékekkel való érzelmi és intellektuális azonosulását. Kiemelte azt is, hogy ez a kultúra a nemzeti kultúra jelentős része, hozzájárulva a határőrök identitástudatának és a folytonosságnak az erősödéséhez, még jóval a szolgálat befejezése után is.
Dr. Vedó Attila a határőrségi szervezeteken belüli szimbólumokban mélyült el, elmagyarázva azok jelentését és szerepét az egységesség előmozdításában. Előadásában különösen érdekes volt az ún. „leszerelő zászlókra” festett sajátos szimbólumok változatossága és jelentése. Ezeket a tárgyakat a szolgálatukat befejező sorkatonák készítették, hogy megemlékezzenek sorkatonai szolgálatukról, és rögzítsék azon katonatársaik nevét, akikkel egy egységben szolgáltak. Amint az a bemutatón is látható volt, ezek a zászlók – bár tulajdonosaik egyedi személyiségét is kifejezik – egy sor olyan ismétlődő elemet is tartalmaznak, mint a határ, az ikonikus zöld vállhajtóka, hölgyek képei és fegyverek reprezentációi.
Dr. Sallai János a határőrizet gyakorlatiasabb aspektusaiba nyújtott betekintést, megemlítve olyan történelmi módszereket, mint például a határ menti tövisbokrok telepítése és a 9,2 km hosszú elektromos megfigyelőrendszer kiépítése az 1960-as években. Kiemelte az 1950-es, 1960-as évek jelentős eseményeit, köztük az aknamezők létesítését és a határprovokációkra adott stratégiai válaszokat. Dr. Fórizs Sándor innen folytatva elmélyült az 1950-es és 1960-as évek határincidenseinek vizsgálatában és megoldásában, és feltárta, hogy ebben az időszakban számos határsértési esetet rögzítettek, köztük 19 határon átnyúló lövöldözést és 87 provokációt csak 1957-ben. A konferencia rámutatott a humánusabb határbiztonsági intézkedések bevezetésére is, mint például az aknamezők elektronikus megfigyelőrendszerekkel való felváltására az 1960-as évek végén.
Emellett a konferencián bemutattak egy új folyóiratot is, „Határőr Füzetek – Visszaemlékezések” címmel, amely egykori határőrök személyes történeteit osztja meg (hamarosan online is elérhető lesz). Az esemény rávilágított a határőri kultúra maradandóságára, az idők során történő alkalmazkodásra, valamint a határőrségi szervezetek identitásának és kohéziójának kialakításában betöltött kritikus szerepére. Kiemelte ezen egyedülálló kultúra megőrzésének és népszerűsítésének fontosságát, amely továbbra is rezonál a jelenlegi és a volt határőrök körében. További információk és a képek forrása itt érhető el.
