Könyvajánló: Frontières en mouvement (Frontem): Milyen modelljei vannak a határon átnyúló együttműködésnek az EU-ban?

2024 szeptemberében megjelent egy új könyv, amely azt tűzte ki célul, hogy átfogóan feltárja a határon átnyúló együttműködési modelleket a különböző európai régiókban, különös tekintettel arra, hogy hogyan érzékelik és kezelik a határokat a különböző kontextusokban. A munka a Frontem hálózaton beül készült el, amely tudományos szemináriumokat és fókuszcsoportokat szervezett Európa kulcsfontosságú határrégióiban a határon átnyúló dinamikák (különösen válságos időszakokban, mint amilyen a Covid-19 világjárvány volt) alaposabb megértése érdekében. A kiadvány hat részből áll, mindegyik különböző regionális példákat mutat be, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy egyetlen modell sem alkalmazható egységesen Európa-szerte. Az egyes régiók sajátos körülményei kulcsszerepet játszanak a határon átnyúló együttműködés jellegének és sikerének formálásában.

Az első, a francia-német együttműködésről szóló rész a Nagy Régiót és a francia-német-svájci Felső-Rajna régiót vizsgálja, bemutatva a kormányzás és a területi együttműködés terén elért előrehaladásukat. E szakasz cikkei – például Reine Wakote és Nora Crossey tollából – hangsúlyozzák az olyan keretek fontosságát, mint a határon átnyúló európai mechanizmus (ECBM) a helyi önkormányzatok szerepvállalásának növelésében, valamint azt, hogy a határon átnyúló városmenedzsment hogyan alakult a világjárvány alatt. Emellett a Covid-19 e régiókra gyakorolt hatásai nemcsak a határlezárások által okozott holtpontokat tárták fel, hanem újjáélesztették a határon átnyúló párbeszédet és együttműködést is, tükrözve e területek rezilienciáját és kölcsönös függőségét.

A második rész a francia-belga határon átnyúló együttműködést vizsgálja, amely megkérdőjelezi a schengeni térségen belüli teljesen nyitott határok ideáját. Míg egyes területek, például a Lille-Kortrijk-Tournai Eurometropolisz még mindig látható határhatásokat mutatnak, az Európai Természeti Park (ENPPSS) példái sikeres együttműködést mutatnak olyan területeken, mint például a vízgazdálkodás. A történelmi kollektív emlékekre és örökségre való összpontosítás, ahogyan azt Fabienne Leloup feltárta, rávilágít a kulturális kontextus fontosságára az együttműködés elősegítésében, még akkor is, ha a fizikai határok nem láthatók.

A harmadik rész az Írország és Észak-Írország közötti határt tárgyalja a nagypénteki megállapodás és a brexit okozta bonyodalmak fényében. Milena Komavora, Katy Hayward és Anthony Soares reflektálnak ennek a határnak a változó természetére, amely a kemény határtól egy „láthatatlanabb” határ felé mozdult el. A Brexit azonban újra felébresztette a feszültségeket, és társadalmilag és politikailag is újra láthatóvá tette az egykor láthatatlan határt. A tanulmányok hangsúlyozzák a határon átnyúló kezdeményezések fontosságát az oktatásban, mint például az SCoTENS projekt, amely a politikai bizonytalanságok ellenére is elősegíti a tanárképzésben az együttműködést.

A dán-német együttműködésről szóló negyedik szakasz a régió kisebbségkezelési modelljét vizsgálja, különös tekintettel a dán-német-fríz régióra. Az olyan szerzők, mint Martin Klatt megállapításai azt sugallják, hogy bár a kisebbségi együttműködés jelenlegi status quo-ja a legjobb gyakorlat példája, még mindig vannak kihívások, különösen a kevésbé látható kisebbségek, például a szintik és a romák számára. Ezenkívül a COVID-19 világjárvány idején a határkorlátozások feszültségeket tártak fel a mobilitás és reziliencia jelentése körül, amint arról Dorte J. Andersen és Ingo Winklershow is írt, jelezve, hogy a határ menti régiókban a reziliencia gyakran sokrétű és kontextusfüggő.

Az ötödik részben a magyar-román határt elemzik a szerzők, különös tekintettel arra, ahogyan a szocialista korszak kemény határából a modern időkben együttműködőbb és integráltabb térré fejlődött. Sallai János történelmi kontextust kínál, míg Nicolae Păun és Tămaș Enya-Andrea hozzászólása rávilágít e határrégió folyamatban lévő átalakulására a határon átnyúló együttműködés modelljévé. Benczi Melinda, a CESCI munkatársa és az NKE-CESCI Határmenti Együttműködések Kutatóműhely alapító tagja a magyar-román határszakasz vonatkozásában a percepciókat vizsgálja és megállapítja, hogy bár az e határrégióban élő polgárok nem ellenségesek egymással, az együttműködési szellemet néha beárnyékolja a versengés. Elemzésében arra a következtetésre jut, hogy az átjárhatóság javítása, a baráti politika előmozdítása és a történelmi narratívák átkeretezése fokozhatná az együttműködést.

Az utolsó szakasz euroatlanti összehasonlítást kínál, amely azt vizsgálja, hogy a határon átnyúló európai együttműködés hogyan szolgálhat modellként a világ más részei számára, különösen az olyan válságok fényében, mint a Covid-19 világjárvány. Jean Peyrony áttekinti a határigazgatásból a világjárvány során levont tanulságokat, hangsúlyozva a régiók közötti kölcsönös függőségek elismerésének és a többszintű kormányzás támogatásának fontosságát. Ez a szakasz összeveti továbbá az EU határon átnyúló rezilienciáját az Egyesült Államok és Kanada határvidékein tapasztalt megközelítéssel, amelyet Emmanuel Brunet-Jailly és Tatsiana Shaban tárt fel, kiemelve azokat a különböző kihívásokat, amelyek akkor merülnek fel, amikor a határokat különböző kulturális és politikai lencséken keresztül szemlélik.

Összességében a kiadvány bemutatja, hogy az európai határrégiók hogyan alkalmazkodtak a változó körülményekhez, különösen a válságokra adott válaszként, miközben bemutatja a határon átnyúló együttműködés modelljeinek és megközelítéseinek sokféleségét. Megerősíti annak fontosságát, hogy a határokat ne csak fizikai akadályokként értelmezzük, hanem olyan terekként is, ahol Európa-szerte lehetőség nyílik a mélyebb együttműködésre, a rezilienciára és a regionális identitásépítésre.