A telefonszámok listája és a képviselet paradoxona. Reflexiók az ellenálló-képességről határon átnyúló összefüggésben

A COVID-19 világjárvány a nemzeti kormányok részéről nem harmonizált intézkedéseket vont maga után anélkül, hogy a határ menti térségek helyi szereplőivel, köztük a meglévő határon átnyúló struktúrák képviselőivel kommunikáltak volna. A témát tárgyaló számos tanulmány következtetéseivel szemben a szerző azt állítja, hogy az eddig Európa-szerte kialakult határon átnyúló struktúrák – néhány kivételtől eltekintve – nem vettek részt a szélsőséges helyzet kezelésében. Ehelyett a határ menti polgárok interperszonális kapcsolatairól és informális csatornákról volt szó, amelyeken keresztül a szigorú intézkedésektől való eltéréseket sikerült elérni a regionális és nemzeti kormányoknál. A szerző a jelenség okát a „reprezentáció paradoxonában” találja, ami azt a vitatott eljárást jelenti, amelynek során a határ menti területek fokozatosan jogi személyi státuszt kapnak, de elvesztik társadalmi alapjukat. Ennek az eljárásnak a szemléltetésére a tanulmány három hálózatirányítási szakértői közösségre hivatkozik, és elméleti modelljeiken keresztül amellett érvel, hogy a határon átnyúló együttműködés intézményesülésével párhuzamosan annak részvételi szempontjai fokozatosan gyengülnek. A COVID-19 világjárvány a gyakorlatban is egyértelműen megmutatta, hogy ez a folyamat hogyan stabilizálta a határon átnyúló struktúrák területi képviseleti státuszát, miközben kiürítette az állampolgárok részvételi platformját.